Mindenekelőtt sok-sok köszönet Briginek, aki volt olyan drága és feltöltötte a képecskémet. :)

Ez kicsit emelt a hangulatomon. Amúgy elég rosszul érzem magam, fáj a fejem és álmos vagyok (ez mondjuk betudható annak, hogy tegnap kettőig fent voltam). Délután volt egy pont, amikor majdnem elaludtam a Mester és Margarita fölött. Csak az akadályozott ebben meg, hogy hazajött anyu, és elkezdett mesélni az osztálykirándulásról. 

Megpróbáltam folytatni a francia könyvet, de nem értem. :( Ebben a részben nincs párbeszéd csak leírás, azt hiszem valami csodálatos tájat próbál Balzac bemutatni, meg egy pasinak a társadalmi helyzetét. 

És különben is, esik az eső, hideg van (múlt héthez képest), és már csak három nap szabadság. Amit persze végig fogok aggódni, hogy mi lesz hétfőtől. Félek az idei órarendtől. Meg úgy az egész évtől. De azért várom is, mert úgy hiányoznak az emberek. Ez borzasztó; legyen hétfő, de ne legyen hétfő. (The brain, but not the brain. Cool, huh?) No, it's not.

Az úgy kezdődött...

Brigi: Neked miért nincs blogot? Úgy szeretem más emberek blogját olvasni.

Buba: Hmm... jó, majd csinálok.

Csináltam. Ezt itt. Sőt, el is kezdtem írni az első bejegyzésem. Amit most abba is hagyok, mert bármennyire is nehezemre esik, muszáj kimennem a konyhába valami innivalóért mielőtt szomjan halok.